smileemotions

Október elején jelent meg egy cikk, mely Julia Roberts smink nélküli fotóját és az ehhez fűzött gyönyörű gondolatait tartalmazta. Azóta ez a néhány mondat az egész internetet körbejárta, én legutóbb megosztott facebook üzenetként találkoztam vele.

Azt már régóta tudom, hogy a modern civilizáció szenved egyfajta megfelelési kényszertől, amit Julia Roberts találóan tökéletesség-mániának nevez.

Néhány hetet Indiában töltöttem és ott éreztem meg először milyen az, amikor a megfelelési kényszer és a tökéletesség-mánia egyszerűen leolvad az emberről.

Ezek a gyerekek a maguk természetességével a legszebbek.

Egy jóval egyszerűbb, higiéniai szempontból is erősen kifogásolható környezetben, ahol magamnak mosom a ruháimat és vízzel öntöm le a wc-t, valami elkezdett változni bennem. Egyre kevesebb jelentősége volt a külsőségeknek, a cicomát egyre inkább átvette a praktikum, arról nem is szólva, hogy a folyamatos feladatok, élmények mellett, nem volt túl sok időm a töprengésre. Indiában állandóan történik valami, soha nincs csend, állandó mantráktól, zenétől, autódudától hangos minden, legfeljebb éjszaka van néhány óra nyugalom.

A cikket elolvasva elkezdtem azon gondolkozni, hogy miért éreztem magam szabadabbnak Indiában, mint a jóléti társadalmat jelentő Európában.

Azt hiszem a nyugati civilizáció és a vele járó kényelem magam mögött hagyásával elkezdtek fellazulni a bennem szunnyadó sztereotípiák, elvárások. Kezdetben próbáltam Indiát a nyugati világ mércéjéhez hasonlítani, aztán rá kellett jönnöm, hogy egyik kultúra sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen máshogy alakultak ki szokások, a gyerekek mást tanultak az édesanyjuktól például arról, hogy melyik kézzel egyenek, vagy hogyan használják az illemhelyet.

Emellett India folyamatos külső figyelmet igényel, mindig jelen kell lenni, ha egy pillanatra elkalandozol, biztos, hogy rád dudál valaki, esetleg papucsban egy adag tehén lepénybe lépsz, vagy egy majom próbálja elcsórni a szemüveget a fejedről. Aztán ott vannak az emberek, akik egyfolytában próbálnak vásárlásra bírni, vagy csak egyszerűen a fehér bőröd látványa, és az ezzel járó néhány rúpia reményében vesznek körbe állandóan.

Azt hiszem az európai társadalmakban az oly nagyon áhított biztonság és kényelem időközben a lélek veszélyes ellenségévé vált.

A modern gépek alkalmazásával egyre több idő jut saját magunkra, de ezzel együtt nem tanultuk meg lecsendesíteni, vagy hatékonyan lefoglalni az elménket. Ez annak veszélyét rejti magában, hogy túl sokat agyalunk és folyamatosan pótcselekvést keresünk annak érdekében, hogy el tudjunk menekülni önmagunk elől.

Éppen ezért fontos, hogy végre tudatosan kezdjük kézbe venni életünk irányítását. Keressük meg azt, ami boldoggá tesz és csináljuk, hiszen a tétlenség az elme egyik legnagyobb ellensége. Indiában például mindenki azt teszi, amihez kedve van. Európában ezt még egy milliárdos üzletember is csak nehezen, bizonyos időszakokban engedheti meg magának.

„Óriási mennyiségű sminkkel takarjuk el az arcunkat. Botoxot injekcióztatunk magunkba és még éheztetni is képesek vagyunk magunkat, hogy elérjük a tökéletes alakot.”

Julia Roberts

Kétségtelen, hogy a külsőnkkel, megjelenésünkkel való beteges foglalatoskodás is az elme egyik pótcselekvése és elfelejtjük, hogy nem a smink, a szép ruha, vagy a plasztikai beavatkozás miatt vagyunk szerethetőek. A belső rendezettség kívülről is látszik, ha valaki szereti önmagát azt kifelé is sugározza, míg ennek ellenkezője szintén ránk van írva. Persze fontos a külső megjelenés, de a sorrendet nem szabad felcserélni. Nem attól fogjuk szeretni magunkat, hogy botoxot tetetünk a testünkbe, vagy eltüntetjük az elmúlásra emlékeztető öregedés ráncait. Először meg kell tanulnunk szeretni önmagunkat és ezért kényeztetni a testünket és a lelkünket egyaránt. Tudnunk kell azonban, hogy e nélkül is tökéletesek és szerethetőek vagyunk.

„Megpróbálunk megjavítani valamit, de nem tudjuk megjavítani azt, amit nem látunk. A lelkünknek van szüksége a műtétre.”

Julia Roberts

Csak akkor várhatjuk el mástól, hogy szeressen minket, ha mi is szeretjük saját magunkat. A változás mindig belülről indul, a külső körülmények változása legfeljebb segítséget jelent, de nem oldja meg a bennünk keletkező problémát.

Fel kell vállalni önmagunkat. Amíg nem vállaljuk fel, akik valójában vagyunk, addig minden kapcsolatunk zátonyra fut. Attól félünk, hogy nem vagyunk elég jók, mert nem vagyunk tökéletesek. Esetleg van egy betegségünk, vagy nem keresünk annyit, amennyit szeretnénk, ezért próbáljuk az általunk vélt hiányosságokat a másik fél elől mélyen eltitkolni. Pedig mi ezekkel a hiányosságokkal vagyunk önmagunk, ezzel együtt vagyunk egy csomag. Ha ezt nem vállaljuk fel, ha mindig másnak akarunk látszani, mint akik valójában vagyunk, akkor hazugságban és boldogtalanul éljük az életünket. Azért kellenek a sminkek, a plasztikai műtétek, a divatos ruhák, hogy el tudjuk takarni vele azt, akik valójában vagyunk, mert azt gondoljuk, hogy mi magunk nem vagyunk szerethetőek.

„Meg akarom mutatni az igazi valómat és azt akarom, hogy ti is ezt tegyétek magatokkal és szeressétek magatokat olyannak, amilyenek vagytok.”

Julia Roberts

Ahogy telik az idő el kell fogadni, hogy minden változik, mi magunk is folyamatos változáson megyünk keresztül. Testünk sejtjei is állandóan megújulnak, változnak, hét évente teljesen kicserélődnek, mégis marad bennünk valami állandó.

A biztosnak hitt helyzetekből, kapcsolatokból valójában mindig egyetlen dolog, ami megmarad, és az Te vagy Önmagadnak.

Aki nem tud szeretni önmagadért, az soha nem fog szeretni, kár vesztegetni az időt és az energiát. Az érzelmek nem tudatosan működnek, nem azért szeret valaki, mert nagyon jól mosogatsz, vagy sok pénzt keresel, hanem azért, aki valójában vagy. Ha ezt nem mutatjuk meg a másiknak, akkor esélyt sem adunk rá, hogy önmagunkért szeressenek minket. Ennek része a rossz és a jó tulajdonságod egyaránt, a kétségeid, félelmeid, a sorsod, mivel ezzel együtt vagy egy teljes egész. Ne feledd, hogy a szeretet feltétel nélküli és nem címkéz vagy skatulyáz.

Vállald fel önmagadat és az önmagad felvállalásából adódó konfliktusokat, hiszen ez a fejlődésed záloga. Keresd azt, ami boldogságot okoz, ami jó érzést kelt benned és kezdj el harcolni érte. Kezdd el járni a saját utadat, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy néhány ember kicserélődik körülötted. Keress magadnak pozitív példákat, találkozz olyan emberekkel, akik már megvalósították azt, amit szeretnél elérni és ezzel légy részese a saját életednek.