Azt már észrevettem mostanában, hogy türelmetlenebb vagyok a barátaimmal, mint korábban. Nem értem, hogy miért nem halad, miért nem tudja összeszedni magát, eddig azonban nem gondolkoztam el rajta, hogy ez az érzés milyen üzenetet is hordozhat számomra.

Aztán ma rájöttem! Ami kinn az van benn, ha nem tudom megadni a barátaimnak a megfelelő türelmet és empátiát, akkor valószínűleg ezzel saját magam irányába is gondjaim vannak. Ahogy elkezdtem ezen gondolkozni ráeszméltem, hogy már megint ugyanazt a hibát készülök elkövetni, amit olyan gyakran szoktam. A türelmetlenség általában akkor fordul elő nálam, amikor látom magam előtt a célt és legszívesebben már a célállomáson lennék, csak pörgetném az időt, hogy gyerünk, hajrá és ezzel elmulasztom megélni a jelen pillanatot.

Jelenleg a családom és az írás töltik ki az életemet, számtalan ötletem van, amivel foglalkozni szeretnék. Úgy érzem – életemben most először – tudom mit akarok és ezért folyamatosan tenni is szeretnék. Az idővel azonban nem lehet hadakozni, ugyanis minden változás egy folyamat, ami sokszor rengeteg felismerést hoz, a türelmetlenség pedig nem a legjobb tanácsadó.

„Az időhöz türelem kell.”

Szombaton vacsorázni mentünk párommal. Én nagyon büszke voltam magamra, mert épp befejeztem egy indiai utazásról szóló cikkemet, amin napok óta dolgoztam. A megkönnyebbülés helyett azonban csak égető sürgetést éreztem, hogy kezdjem a következőt, ezt azonban az ebéd idejére igyekeztem félresöpörni.

Ekkor párom – mintha érezné mi zajlik bennem – arról kezdett el beszélni, hogy mindennek meg kell adni a kifutási idejét. Azt mondta, hogy amikor úgy érzed kész vagy valamivel, akkor még valójában nem vagy kész teljesen.

Fontos, hogy ne rohanj, hanem adj néhány napot magadnak. Ez alatt a néhány nap alatt érik be teljesen az, amivel adott esetben heteken keresztül foglalkoztál. Ilyenkor még kiegészítheted, beleteheted, ami eszedbe jut és érezni fogod azt is, amikor végül minden lecseng benned. Ekkor vagy tényleg kész a munkával, ez maga az alkotás folyamata, ami az élet minden területén alkalmazható.

Akkor úgy gondoltam értem a szavait, de most rájöttem, hogyha igazán értettem volna, akkor nem maradt volna bennem türelmetlenség. De hát nekem nincs időm, én egyszerre akarok mindent, máris, azonnal, ehhez pedig még sok munka van előttem, így most is egyszerre három cikken agyalok...

Aztán ma, amikor a barátnőmmel beszéltem hirtelen megértettem. Ennek így semmi értelme, változtatnom kell a hozzáállásomon. A türelmet már évek óta tanulom, és úgy látszik mindig újabb leckéket kapok az élettől, a tanulási folyamatnak pedig soha nincs vége.

Tegnap a cikkben szereplő barátnőmmel találkoztam. Jó szokása a késés, így, amíg várakoztam rá elővettem a határidőnaplómat, amiben az a csodálatos, hogy minden napra üzen valamit számomra. A mai üzenete a következő idézet volt:

„Ha türelmetlen vagy elrontod az örömödet. Ha valamit szeretnél, legyen öröm a várakozás is. Semmi sem történik előbb, mint ahogy eljön az ideje."

Szentül hiszek abban, hogy a tartós változás mindig belülről indul, ahhoz azonban, hogy ez a külvilágban is megnyilvánuljon általában időre van szükség. A belső változással azonban sokszor elkezdjük kinőni régi környezetünket, így már másik párkapcsolatra, munkahelyre vágyunk, a régi környezetben pedig nehéz türelmesnek lenni még akkor is, ha közben minden erőnkkel a változást készítjük elő az életünkben. Ha azonban siettetjük a még be nem ért folyamatot, ha türelmetlenek vagyunk önmagunkkal, azzal csak elrontjuk a jelen pillanat tökéletességét és esetleg elsiklunk olyan dolgok felett, amik a továbblépést segítik.

Úgyhogy a mai nap tanulsága: 

Csak az önmagával türelmes ember tud másokkal is türelmes lenni.

 Azt hiszem az írás és minden értékes dolog az életben az adásról szól, amivel önmagának és másoknak is adni szeretne valaki. Addig azonban, amíg magamat nem tudom feltölteni, amíg magamnak nem tudom megadni a türelmet, a szeretetet, addig ezt másoknak sem fogom tudni közvetíteni, az írásaim pedig szimpla sorok maradnak. Egy jól elvégzett iparos munka, egy pipa, hogy megcsináltam, megint léptem egyet a cél felé, közben pedig nem értem el semmit. Az az írás, ami mögött nincs őszinteség, nem szívből jön egy fabatkát sem ér.

Csak a boldog, önmagával megbékélt ember tudja mások életét, szemléletmódját is pozitív irányba befolyásolni. A mindennapok rohanásában könnyű ezt elfelejteni, még szerencse, hogy az élet ezer jelet küld, hogy a helyes irányba tereljen. A jelek felismerése érdekében fontos a saját igényeinkre való odafigyelés és, hogy ne kössünk mindent feltételhez, mert így még a legnagyobb boldogságot ígérő cselekedettől sem tudjuk majd boldognak érezni magunkat.

„Senki sem veheti el, ami csak a miénk.”

Az biztos, hogy, ami a miénk azt nem vehetik el tőlünk, de ha nem teszünk érte, akkor nem érjük el. Éppen ezért meg kell találni az egyensúlyt a célok elérése érdekében, majd türelemmel várni, hogy bekövetkezzen a változás. Azt hiszem a karácsony kiváló időszak a teremtés és türelem párhuzamos gyakorlására…

A karácsony a szeretet ünnepe, ezért javaslom próbálj egy kicsit – velem együtt – lassítani és egész hónapban keresni azokat a dolgokat, melyek boldoggá tesznek. Egyetlen érzés sem jön csak úgy, amit érzel az nem a véletlenek játékának következménye. A saját valóságodat te magad teremted, az apró jelek pedig terelgetnek, bízd rájuk magad nyugodtan és használd a megérzéseidet.